Ismerősöktől többször elhangzott már az a kívánalom, hogy miért nem írok egy kicsit magamról is ebben a blogban. Továbbra sem ígérem, hogy énblogot fogok írni, de talán most egy kicsit személyesebb bejegyzés következik.
Internet Hungary: egyedül voltam.
Na persze nem azért, mert ne találkoztam volna rengeteg ismerőssel, sőt pl. kedd este kifejezetten élveztem, hogy a t-online-os Kovács Zsoltot szívattuk Agával (Agárdi Gábor, SWI). Na persze nem komolyan, de jó poén volt. A haverkodással nem volt semmi gond. Ahogy a kapcsolatépítéssel sem. Persze ezt Pollner (e-media) egy kicsit zokon is vette, mert szerinte nem feltétlenül kellett volna ezt csinálni. Úgy érzem, ebben téved. Két dolog miatt is.
Egyrészt az érdekesebb dolgok bizony nem a szponzorált előadásokon hangoztak el. Mert be kell vallani, hogy az előadások színvonala sokszor nem volt megfelelő, de szerintem nem is ettől érdekes ez a konferencia.
Másrészt neki sem ártott volna, hogy a Dotkommentárt kicsit erősítse, és mondjuk egy év múlva a magyar web usability gurujaként jelenhetne meg előadóként. Ez persze az ő dolga.
Egyedül voltam. Gondolatiságomban. Kicsit megriasztott az, amit láttam. Niklas Luhman rendszerelmélet társadalom-felfogása alapján a társadalmakban az egyes társadalmi feladatok, funkciók megvalósítására alrendszerek különültek el. Minden egyes alrendszernek van egy speciális szelekciós mechanizmusa. Ez biztosítja a hatékony funkcionálást. A szelekciós mechanizmus középpontjában egy médium áll, melyhez egy bináris kód (értékduál) kapcsolódik. Vegyük pl. a gazdasági alrendszert, ahol csak az számít, hogy rentábilis-e mondjuk egy befektetés, vagy sem. (A médium természetesen a pénz.) Vagy mondjuk jogi alrendszer esetén. Médium: hatályos jogszabály. Bináris kód: jogos, jogtalan. Vagy akár újságírásnál, a hírszerkesztés, amikor a bináris kód, hogy van-e hírértéke az adott információnak, vagy nincs.
Beszélgettem Tóta W. Árpáddal, az Index publicistájával, és aztán váltottunk pár e-mailt is. Az egyikben azt írta, hogy számára nem követelmény a tisztelet, de a szkepszis igen, és igen… valóban igaza van. Ahogy igaza van annak is, aki akkor fektet be valamibe, ha kifizetődő, és annak a bírónak is igaza van, aki felment valakit, mert ugyan a hülye is látja, hogy mondjuk nem volt éppen etikus, amit a vádlott tett, de felmenti, mert nem volt jogszerűtlen. Na és itt jön az én problémám. Ha mindent így oldunk meg, akkor talán pont a lényeget nem fogjuk meglátni. Ha én mondjuk azért nem veszem fel az utcán a szemetet, mert nem az én feladatom, akkor milyen világba kerülünk így.
Tudom, az Internet Hungary-nek látszólag ehhez az egészhez semmi köze sincs, de mégis van. Ahogy a világ egyre több területén tapasztalom ezt. Kiáltok a butuska blogomból: vigyázz társadalom! A társadalom alrendszerekre történő differenciálódása és specializálódása nem társadalmi fejlődést, hanem társadalmi hanyatlást jelent. Az alrendszerek hatékonyan működnek ugyan, de gyarmatosítják az életvilágot, felszámolják a személyes kapcsolatokat. (Lásd Jurgen Habermas gondolait).
