Tegnap este a Tényekben mondták, hogy az OMSZ egy meghatározott e-mail címre küldi a riasztásokat a katasztrófavédelemnek, ráadásul a riasztási rendben nincs benne a telefonos riasztás.

Itt azért megdöbbentem.

Az e-mail teljesen alkalmatlan arra, hogy emberi életeket érintő, időben megérkező riasztásokat küldjenek rajta. Megjegyzem, hogy az SMS sem alkalmas erre. Egy ilyen jellegű kommunikációnak dedikált csatornán kellene megvalósulnia, úgy, hogy biztosan tudja a küldő, hogy a címzett megkapta az üzenetet. Ha pedig ez nem történik meg, akkor biztonsági csatornáknak is lenniük kell.

A marketing már a blogok megjelenése előtt is elérte a bloggereket.

A blog gyakorlatilag arról szól, hogy a környezetünkben történő dologról, illetve a minket ért hatásokról írunk.  Ha előidézünk egy olyan hatást, melyről a bloggerek pozitívan írnak, akkor már jók vagyunk, és sokkal jobbak, mintha azon gondolkodnánk, hogy egy blogra hogyan tegyünk hirdetést. Nem sok értelme van direktben hirdetni, mivel a blogot olvasók és a bloggerek jó része elutasító a sima reklámmal szemben.

A marketinges megteheti azt is, hogy saját blogot csinál, akár virtuális személyiséggel (ez szerintem meglehetősen nehéz feladat), és miután hosszú idő alatt kiépíti az olvasókban a szakértő és elfogulatlannak tűnő blogger látszatát, akkor egy idő után képes lesz “beadni” az olvasóknak a reklámot. Magyarul véleménygazdát csinál magából. Ez szerintem egy borzasztóan izgalmas dolog, csak félő, hogy esetleg valamilyen jogszabályt sért, ugyanis akár azt is mondhatjuk, hogy reklám megjelölése nélkül reklámozunk. Persze ezt is ügyesen ki lehet játszani, csak kérdés, hogy etikus-e. Bár az is kérdés, hogy eleve a marketing mennyire etikus…

Van másik lehetősége is a marketingesnek: a számára fontos bloggereket egyenként meggyőzni arról, hogy az ő terméke, szolgáltatása milyen nagyszerű. Néhány napja kaptam egy mailt, hogy az egyik cég szeretné bemutatni a tudásmenedzsment szoftverét nekem. Szerintem ott hibáztak egy nagyot, amikor a mailben azt is közölték, hogy akár szeretnének hirdetni is. Nem lett volna jobb, ha csak simán megmutaják, hogy milyen termékük van? Ha tényleg izgalmas a dolog, akkor írtam volna róla. Megjegyzem, hogy ennek a dolognak igen kevés köze van ám a blogokhoz, mivel pontosan ugyanaz zajlik, ahogy egy PR-es jó viszonyt alakít ki a az újságírókkal (véleménygazdákkal), csak annyiban különbözik a dolog, hogy ma már többször jóbban hiszünk egy bloggernek, mint egy újságírónak. Arról nem is beszélve, hogy egy speciális témában jártás blogger többet tudhat egy szakújságírónál is.

Ahogy olvasható, én egyértelműen az integrált marketingkommunikáció híve vagyok, azaz számomra nagyon kicsi a határ a PR és a reklám (vagy egyéb marketingeszköz) között. Természetesen tudom, hogy a PR-nek teljesen más a feladata, mint a marketingnek, ennek ellenére azt hiszem, hogy akkor lehet egy cég kommunkációja igazán sikeres, ha a PR-esek együtt és összhangban (egy irodában, egymás mellett:)) dolgoznak.