Kedves Múlt!
A saját lindeni szigetemről írom ezt a kis message-t, csupán tájékoztatásképpen, hogy hogyan is fogtok élni néhány év múlva. Na jó, nem egy teljesen objektív képet kaptok a jövőről, hanem azt láttatom Veletek, amit én látok most magam körül.
Emlékszem arra, amikor 2007-ben még oly sokat beszéltetek az információs társadalomról, hogy egyáltalán mi is ez, van-e ilyen és ha van, kik tartoznak bele. Jelentem mindenki, és ezzel együtt az információs jelző elvesztette értelmét. Aki nem része a globális információ áramlásnak, az társadalmon kívüli, a perifériára „játszotta” magát.
De mit is jelent ez a behálózás? A Ti időtökben rengeteg pc volt összekapcsolva pc-kel, ma már az intelligens kávéfőzőm kommunikál a mikrómmal és a hűtőmmel, hogy reggelire mit készítsenek nekem. Ugyanígy az okos vasalóm pontosan tudja, hogy az adott ruhának hány fokos vasalás az optimális, és meddig kell végeznem a műveletet a legkiválóbb minőség elérése érdekében. Sajnos még nincs rendesen megoldva a gépi vasalás, de már komoly kutatások folynak a dologban. Reggeli után, ha éppen ahhoz van kedvem, akkor az ausztrál, az orosz és a brazil haverjaimmal elugrom a Holdra, vagy éppen a Marsra egy kicsit körülnézni. A túra után meg mondjuk Párizsban bulizunk egy hatalmasat, és ehhez ki sem kell lépnem a szobámból! Tökéletesen élethű virtuális univerzum épült, amelynek bárki része lehet, bármilyen formában. Akár még embernek sem kell lenned, lehetsz két lábon járó kutya, miközben egy világvállalat vezetőjeként dolgozol. Persze most megkérdezheted, hogy hol vagy kutya, és hol világvállalat vezetője? Online, vagy élőben. Mára már szinte mindegy, nem szükséges elkülöníteni a virtuálisat a valós tértől, hiszen a virtuális tér is valósnak hat.
Amit Ti még Second Life-két ismertetek, ma már csak Life-ként hívjuk, és a kézzel fogható világot hívjuk GW-nek (Gravity World). Nyilván értetlenül álltok azelőtt, amit mondok. Valóban megdöbbentő változások mentek végbe az utóbbi évtizedekben. Mindenki mindenkivel kapcsolatban áll. Az összes információ elérhető, nincsenek határai a tudásnak, nincs határa a megismerésnek. Az információ ott van mindenben, nincs értelme annak a mondatnak, hogy nem tudom, mert ha valamit tudni akarok, bármit, megtudhatok.
Most persze azt is kérdezheted, ezt valójában mennyire használom ki? Azáltal, hogy bármilyen könyvet elolvashatok, olvasok-e több könyvet, azáltal, hogy bármit megtudhatok, tudok-e többet? A válaszom: nem, de ha akarnám a lehetőségem meglenne. Mint ahogy Nektek is meglenne az esélyetek kikapcsolni a tévét, vagy nem megnézni reggelente az e-mailjeiteket és nem elolvasni az Indexet.
És akkor visszakérdezek: Valóban megvan a lehetőségetek? Kivel beszélgethetnék a Bűn és bűnhődésről, meg eleve minek olvasnám el, amikor infotainmentként sokkal több ingert kapok egyszerre. A hologramos kivetítőmön élőben nézhetem a közel-keleti háborút, sőt nem csak nézhetem, hanem már szagokat is érezhetek, sőt akár tapinthatok is. Na jó, persze mondhatjátok, hogy azok nem is igazi szagok, meg nem igazi tapintás. De miért, a tévén lévő kép mennyire igazi?
Bizonyára kíváncsiak vagytok ma az internetre. Annak idején még beszéltetek web 2.0-ról, akkor kezdődött el valami, ami odáig vezetett, hogy körülöttünk minden tökéletesen interaktív. Nem filmet nézek, hanem eljátszom azt. Ennek elődje az MMORPG-k3, amelyek online szerepjátékok voltak. Ma ezek továbbfejlődtek, egész történetek főhőse vagyok a legkülönbözőbb szituációkban. És persze nem úgy kell elképzelni ezeket, hogy ülök egy gép előtt és képernyőt nézek, meg gombokat nyomogatok, hanem holografikusan egy külön valóság jelenik meg körülöttem. Viszont gombokat még nyomogatok, mert ugyan mozoghatnék is, de az sokkal fárasztóbb lenne. Az internet egy olyan hálózattá vált, amin mindent elérünk, ezen hallgatunk rádiót, nézünk tévét, ezen megyünk randira, ezen fizetjük be az adóinkat, ezen keresztül sportolunk.
Na jó, talán nem mindig fizikailag, de miért lenne a fizikai valóság valódibb, mint a szellemi valóság? A web 2.0-val párhuzamban kezdtünk el közösségi tudásról beszélni. Persze közösségi tudás addig is létezett, de a Wikipediával ennek új szintje jelent meg. Még soha nem volt olyan, hogy egy lexikont több millióan szerkeszthetnek egyszerre. Hogy én szerkesztem-e? Nos, nem, meg nem is ismerek olyat, aki igen, de a lehetőségem meglenne rá. Ugyancsak a web 2.0-val jelentek meg a közösségi site-ok, a myspace-en és az iwiw-en nekem is sok száz ismerősöm van. Hogy mennyivel tartom közülük a kapcsolatot? Nos nem sokkal, mégis látom, hogy mi történik velük, vagy meg tudom nézni a fényképeiket. (Érdekes, hogy mindenki csak olyan képeket tesz fel magáról, amin legalább a Holdon jár, de inkább a Szaturnuszon.) Viszont lehetőségem arra, hogy megkeressem akár óvodástársamat, vagy megnézzem a főnököm kutyáját, feleségét, meg hogy mit csinál szabadidejében. Igaz, hogy meg is kérdezhetném tőle, de ez így mégiscsak egyszerűbb.
Sokat és sokan vitatkoztak rajta, hogy vajon a web 2.0 és az, ami ebből mára kifejlődött intergrálja-e, vagy éppen ellenkezőleg még tovább aprózza a társadalmat. Azt hiszem, hogy globálisan nézve integrálta, azonban lokálisan teljesen széttöredezett a világunk. A barátaim franciák, kirgízek, ausztrálok, viszont azt nem tudom, hogy ki lakik a szomszédban. Azonban a felelősen gondolkodó ember globálisan gondolkodik, de hogyan cselekszik? Vajon a világméretű problémák globális megoldásokat kívánnak, vagy éppen lokálisan kéne cselekednünk? Erre sajnos nincsenek válaszaim. Ahogyan azt sem tudom, hogy valójában mi történt a társadalommal azután, hogy az internet mindent behálózott. Valóban interaktívabbak lettünk-e, eleve bármiben is aktívabbak lettünk-e? Közelebb kerültönk-e egymáshoz az iwiw által, többet beszélgetünk-e egymással? A mellettem ülővel videótelefonon beszélek, és vicces, hogy ilyet is tudok, de nem lenne-e egyszerűbb odaforulnom hozzá és a hagyományos módon megszólítanom? Kényelmesebb lett a világunk, rettentő kényelmes. Globális vagyok és világpolgár, olyan módon, ahogy Ti még nem lehetettek azok. Pedig Pesten élek, másfél szobában és a héten még nem tettem ki a lábam itthonról (mármint GW-ben). De én vagyok a jövő, ami szép, interaktív, hypertexben gondolkodó, web 2-es, utópisztikus. Viszont Nektek még mindig megvan a lehetőségetek választani a kék és a piros pirula között.
Írta: Petényi Mirkó